Nagyon röstellem magam, legszívesebben elbújnék. Milyen régóta megnyitotta kapuit e blog és én még csak most bukkanok fel. Ez az első bejegyzésem ezen a blogon, ezért úgy vélem ideje bemutatkoznom, Sonny G. vagyok. Na, akkor rólam elég ennyi is...Sok gondolkozás után, de végül arra jutottam, hogy az első írásom a gondolataim egy töredékéről fog szólni, betekintést nyerhettek a "belső énembe". Most kaptok egy elég értelmetlen és kusza bejegyzést, amiben csupán egy apró részlete lesz a sok, millió és millió gondolatnak ami most épp a fejemben kavarog.

Egy ideje azon gondolkozom, ahogy az emberek bántják a másikat. Ahogy a hím bántja az ellenkező nembe tartozót. Miért? Miért nem lehet tisztelni a másikat? Nem mondom, hogy a nők ártatlanok, de hát most komolyan.A férfiak annyira nagynak képzelik magukat, hogy ők a nagyobb és felsőbb rangúak. Kihasználják, hogy ők az erősebbek, azt hogy a nő tehetetlen és még ilyenkor csillan meg az apró fény a szemében, még ilyenkor húzódik keserű és kárörvendő mosolyra a szája. Persze, ezt úgy mondom mintha mindenki ilyen lenne. Nem, erről szó sincs. Viszont mindenkivel megtörtént! Mindenkivel előfordult, akár egyszer is, akár egy pillanatra, de megtörtént és ezen nem lehet változtatni.
Ezt most tökre depis, szomorú hangulatban tüntetem fel, pedig tiszta boldog vagyok. Tudom ez másféle bejegyzés mint a többi, igyekszem többet nem untatni titeket ilyenekkel!:)
   
                                                                                                                       xx.:Sonny